2013. december 31., kedd

Boldog Új Évet Mindenkinek!:))) Kívánom Hogy Minden Sikerüljön Nektek!:) 
Pusziiii
Eljött újra a SZILVESZTER, s ha éjfélt üt az óra, Együtt gondolunk, majd akkor, minden szépre, jóra….. Nem
 tudom, ki mire vágyik, ezért azt kívánom, Minden álom teljesüljön az egész világon! :)

2013. december 30., hétfő






~*~
Egyszer majd észreveszed mit nem adtam volna érted.. Azért hogy boldog legyél. Hogy mennyi mindent feláldoztam azért,hogy egyszer mosolyogni lássalak. Mennyi időt pazaroltam arra,hogy neked semmi ne nyomja a lelked. És hogy kiket taszítottam el magamtól azért,hogy csak rád figyelhessek.. Bárcsak előbb rájöttem volna,hogy te nem adhatsz nekem semmit. Amit adhatnál,pedig nem nekem szánod,hanem olyannak aki azt meg sem érdemli..




Van a nyíl... A vadász nyila. A vadászé, aki el akarja ejteni a vadat. Aki azért feszíti meg íját és lövi ki nyilát, hogy megszerezze őt. Magának. Meg akarja ölni. Elejteni. Becserkészi, céloz... és a nyíl surranva hasítja a levegőt és talál célba. És a nyíl és a vad története itt véget ér. Ez a nyíl a véget jelenti a megcélzott számára. De van egy másik nyíl. Egy másik, amely nem a véget, hanem a kezdetet jelenti. Egy nyíl, amely célba vesz, és eltalál. Eltalálja lelkedet. És megöl. De nem téged. Nem a lelkedet. Megöl valamit. Az önzést. Mert attól a pillanattól, amikor ez a nyíl eltalál, már nincs benned önzés. Meglátod a Másikat, akinek kezében ott az íj, és már nem te vagy fontos, hanem Ő. Már neki akarsz adni mindent, ami szép, ami jó, mindent, ami te vagy. Mindent, amivel szebbé teheted számára a világot. Mert ez a nyíl a kezdet nyila volt. A szeretet kezdetéé. Igen, van ilyen nyíl.



A szerelem súlyos csapás, mert a szabad ember rabbá válik miatta. Miként a nyíltól talált madár lehull a vadász lába elé, akképpen a szerelem nyilától talált embernek sincs már ereje, hogy elfusson az imádott lábacskák elől... A szerelem nyomorékká teszen, mert aki beleesett, szerelmesén kívül mit sem lát a világból... A szerelem szomorúság, mert ugyan mikor hull több könny, ugyan mikor sóhajtoznak többet az emberi keblek? Aki szeret, az már nem gondol sem a szép ruhákra, sem a táncra, sem vadászatra, sem a kockára, csak a térdét tulajdon két kezével átölelve epekednék nagy vágyódással, mint aki szívéhez igen közelálló szerettét veszítette el... A szerelem betegség, mert aki benne leledzik, akárha nyavalyába esnék, elhalványul az arca, beesik a szeme, remeg a keze, lesoványodnak az ujjai, és a halálra gondol, avagy tébolyultan, felborzolt hajzattal jár, a holddal beszélget, szívesen írogatja kedvese nevét az homokba, s ha azt a szél elfújja, azt mondja: "Szerencsétlenség"... és máris zokogni kész...